MINDEN AZ ÖNBIZALOMRÓL

Az egyik legfájdalmasabb tapasztalás, amikor rájön az ember, a szerelme már nem szereti, és új életet kezd, amelyben nekünk már nincs helyünk. Hogyan lehet talpra állni egy ekkora csalódás után? Ehhez adok most néhány tanácsot!

Kovács Magdával nyolc hónappal ezelőtt szakított a kedvese, öt közös év után. Az asszony nem tudja feldolgozni a történteket. Ezt írja:

„Legbelül most is remélem, hogy leszünk mi még egy pár. Nehéz a továbblépés, hiába igyekszem. Annyi mindent ígért, amit nem teljesített. Eleinte vissza-visszajárt segíteni ebben-abban, de aztán hirtelen megváltozott minden. Letiltott a közösségi oldalán, a barátaimat “csak” törölte, már a beszélő viszony is megszűnt. Pedig a búcsúlevélben azt írta, keressem nyugodtan, válaszol. A szemembe nem mondta, hogy nem szeret, e-mailben írta, de valahogy még se hiszem el neki, hogy öt évet csak így hipp-hopp eldobott. Mindig azt mondta, hogy ha szétmegyünk, neki nem lesz senkije. Nem értem, miért nem hozható rendbe egy kapcsolat, ha megcsalás nem volt. A legutolsó levelében azt írta, nincs még senkije, de szerintem tetszik neki valaki, hisz egy munkatársnője képeit lájkolja bőszen. Régen bezzeg azt mondta, kollégával soha. Érthetetlen. Segítettem ahol tudtam és kíméltem, ahogy tudtam, mégse voltam-lettem elég… Talán a magabiztosságom miatt érezte úgy, nincs rá szükségem?”

Női önbizalomedzőként azt tapasztalom, hogy sok hasonló levelet kapok nap mint nap. Nem csoda, hisz a szakítás a legnagyobb érzelmi próbatétel.

Akik nincsenek szeretve, ragaszkodnak, sokszor a kívülállók számára érthetetlen módon, olyasmit is bele látnak a szituációba, ami talán már nincs is ott. Kapaszkodnak egy-egy elejtett kifejezésbe, gesztusba, ki nem mondott szóba. Bíznak, pedig a másik viselkedése már megváltozott, remélnek, őrlődnek, szenvednek. De ami a legkárosabb, az a bizonytalanság. Az őrli föl az embert.

Nem tudom megmondani a levélíró esetében mi lesz az „ügy” végeredménye, hová fut ki az egész. A leírás alapján látszólag sehová, de az információ is kevés és a leírás is inkább érzelmileg túlfűtött, mint objektív. Szóval nem mennék bele találgatásokba, inkább csak azt írom le, mit érdemes tennie.

Tépelődés helyett el kellene kezdeni megszeretni önmagát. Tudom, hogy nehéz, hisz a volt párja, azzal, hogy szakított már leértékelte, leminősítette önt, legalábbis így érezheti. Szinte minden ember így érzi egy olyan szakítás után, amit nem ő kezdeményezett. Hogy mit tehet mégis annak érdekében, hogy megszeresse önmagát? A leírásából kiderül, hogy korántsem volt felhőtlen ez a kapcsolat, ön mégis ragaszkodott, és valljuk be, még mindig ragaszkodik hozzá. Miért? Ezt azzal szokták indokolni, hogy az érzelmek nem lehet parancsolni. De jó hírem van, az érzelmeket tudatosan létre is lehet hozni. És itt most a saját magunk elfogadására és szeretetére gondolok. Hogyan? Úgy, hogy büszkék tudunk lenni magunkra – legbelül, őszintén. Nem kifelé megjátszva azt.

Az ember akkor büszke, mikor megvalósít valami számára fontosat. Hogy mi a fontos, azt egy dolog dönti el: igazán vágyunk-e rá. Az ön dolga most az, hogy kitalálja, hogy ezen az úriemberen kívül mi számít önnek, mire vágyik. Tegyen magáért! A külsejéért, az egészségéért, a kondíciójáért, azért, hogy sikeresebb legyen a munkájában, legyen többet a barátaival, utazzon, amit szeretne.

Tűzzön ki egy célt, amit szeretne 3-4 hónapon belül megvalósítani. Találja ki, mit kell tennie ezért. Tervezze meg a mindennapjait, hogy figyelmének fókuszában a vágyott dolog legyen ne a csalódás és a szeretetlenségből fakadó gyötrődés. Még ha nehéz is, eleinte összeszorított fogakkal, de kezdje el “hajszolni” a vágyott dolog elérését. Ahogy látni fogja, hogy közelít az eléréséhez, egyre büszkébb lesz önmagára. Nincs más gyógyír. Egy másik férfi vonzalma és közössége rizikós, ha abból szeretne örömet szerezni. Teremtsen lehetőséget arra, hogy az öröm és vidámság bekúszhasson az életébe. Nincs más gyógyszer a jelen helyzetére.

Ha megerősödik, kivirul és boldogabb lesz, sokkal nagyobb esélye van a boldogságra.

A nőkkel folytatott munkám és kérdőíves tesztjeim segítségével nemcsak egy sajátos módszert dolgoztam ki, amellyel hatékonyan tudok segíteni a hozzám fordulókon, de le is szűrtem egy nagyon fontos tanulságot: ha önbizalom van, minden van. Egy ember élete, közérzete ugyanis, bármily kérdésről is legyen szó, akkor javítható, ha mindenekelőtt megerősíti az önbecsülését. Nincs ez másként akkor sem, ha úgy tűnik, gondjai forrása egy másik ember hiánya.

Ha önnek is lenne kérdése hozzám, használja a lentebb található űrlapot!

4990 Ft helyett

4450 FT