MINDEN AZ ÖNBIZALOMRÓL

Akinek nincs önbizalma, az tulajdonképpen nem is önmaga.

Kedves Szabolcs,
nem hiszek magamban. Félek a kudarctól, és, ha valami nem sikerül, nagyon szégyellem magam, hogy még ennyire sem vagyok képes. Ha társaságban vagyok, nem szoktam beszélni, csak helyeselni, mert félek, butaságot mondok. Hastáncolok, de nem merek fellépni menni, mert félek, elrontom. Ha a főnők megáll mellettem, mindent elhibázok.
Szeretnék változtatni, de nem tudom, hogyan. Régen nem ilyen voltam, ellenkezőleg, vidám, tele életkedvvel, és nem volt olyan, hogy lehetetlen, szeretném újra azt az Évát megtalálni.

Kedves Éva!

Meg kell fejtenie a bizonytalansága okát. Mikor volt az a pillanat az életében, amikor elvették a kedvét attól, hogy az legyen, aki. Akinek nincs önbizalma, az tulajdonképpen nem is önmaga. Ön is tudja, hogy ami önnel történik az nem jó. Legfeljebb arra jó – de tényleg csak arra -, hogy egyfajta viszonyrendszert képezzen, és megerősítse magában, hogy ami most van, az egyszer a jövőben múlt kell legyen. Az effajta félénkséget nem lehet elfelejteni, és nem is kell. Jó, ha van, mert a jövőben tudja majd, hogy milyen félénkséggel indult, és hova jutott.
Ön ismeri magát, hiszen az, amit leírt pontos. Jól ismeri a körülményeit, és szeretné megváltoztatni ezeket. Jó hír, hogy meg lehet! (Ajánlom figyelmébe a tréningemet, ahol számos konkrét eszközt is kaphat az önbizalma megerősítéséhez.)

Mindenek előtt, nézzen jól körül a környezetében és nézze meg a családjában kire hasonlít a félénkségével. Ha megtalálja az Ősei között azt a személyt, akire nagyon hasonlít, akkor elemezze az Ő viselkedését, és adjon más válaszokat. Azaz cselekedjen máshogyan, mint a minta. Mindannyian mintái vagyunk a szüleinknek és a közvetlen környezetünknek. Éppen ezért nagyon fontos, hogy jól ismerjük meg ezt a környezetet, és ha már ismerjük, akkor tudjuk elkezdeni apró lépésekben a változtatatást.

Szerencsére Önnek nincs sok dolga, beszélnie kell. Először magában mondja ki, amit szeretne. Ha esetleg más mondja ki, amit Ön is megfogalmazott, akkor nyert ügye van, hiszen azonnal bebizonyosodik, hogy amit mondott volna, nem is butaság, hiszen más is ugyanarra gondolt.

Az elrontástól való félelem, elég kellemetlen érzés. De miért keletkezett ez Önben. Melyik az a – valószínűleg – gyerekkorában összeszedett mondat, ami miatt kialakult a „nem csinálom, mert biztosan elrontom” reakciója? Ha azzal a félelmével szembenéz, illetve le is győzi és mégis megcsinálja azt, amit nem akart, rá fog jönni, hogy amikor ezen gondolkozott, tévedett! Meg tudta csinálni! Azt, remélem, nem kell mondom, hogy mindenki hibázik. Sőt. Vannak, akik egészen elképesztő mennyiségűt hibáznak, és mégsem zavarja őket. Egy vállrándítással elintézik, hozzáteszik, hogy „ilyen az élet” és a téma lezárva. A hibák olyan nagy dolgok? Dehogy. A hibák – mint a félénkség – arra jók az ember életében, hogy kijavítsák őket. Tényleg csak erre jók. Semmi másra. Ezért kell elkezdeni gyakorolni. A gyakorlat nagyon fontos! A helyzetet fel kell ismerni és meg kell lépni, meg kell tenni azt, amit nem szeretne. Akinek tériszonya van, az másszon fel a toronydarura… Nem lesz könnyű, de meg lehet csinálni…

A magam részéről hadd kívánjak ehhez kitartást és sok sikert. A sikeren azt értem, ha csak egyszer bebizonyosodik Önmaga előtt, hogy nem gondolta jól, és hogy egy dolgot igenis meg tudott csinálni, akkor abban a pillanatban győzött. Miért? Mert az első alkalommal, amikor felismeri, hogy az előrevetített „nem tudom megcsinálni” helyét átveszi a „mégis meg tudtam csinálni”, az onnantól kezdve: KÉPESSÉG. Ha az a képesség egyszer megvolt – tehát a „mégis meg tudtam csinálni” -, akkor az már ottmarad örökre. Onnantól kezdve a képessége, és a „mégis meg tudtam csinálni” egyszeri alkalma átalakul „megint meg fogom tudni csinálni” vezényszóvá… És ha negatív gondolatait akarja legyőzni, akkor nyugodtan parancsolgasson magának!

4990 Ft helyett

4450 FT