MINDEN AZ ÖNBIZALOMRÓL
MIT HOZOL KI MAGADBÓL?
A válasz egyszerű: magát az EMBERT! Céltudatos, sikeres, önmagát ismerő embert, akivé válsz a sport által.
Sok ember szükséges rossznak tarja a sportolást, időpazarlásnak. Sőt volt aki, azzal is támadott, hogy nem attól lesz valaki jó nő, hogy sportol. Hiszen az csak egy külső dolog. Csinálni kell, mert különben elhízottak leszünk, gyenge lesz az immunrendszerünk, 60 éves korunkra bottal járunk, stb. Ilyen hozzáállással általában a nagy sportos élet terve rövid időn belül kudarcba is fullad. Számukra felfoghatatlan, hogy a sportolás lehet élmény, szórakozás és az élet olyan természetes és elengedhetetlen része, mint a reggeli híradó, vagy a hétvégi kötelező buli. Pedig igenis lehet, erre mi vagyunk / lehetünk az élő példák.
Nem kell, hogy minden edzésedet ugyanolyan lelkesedéssel csináld, viszont mindegyiket ugyanolyan elégedettséggel és jó érzéssel fogod befejezni. A sport rengeteget ad azon kívül, hogy nem leszünk elhízottak, egészségesebb életét élhetünk. Sok változás az emberben legbelül történik, amit talán a külső emberek észre sem vesznek, vagy ha mégis, ők nem tudhatják, hogy ez minek köszönhető.
Én nagyon sok sportot kipróbáltam már (balett, tánc, kosárlabda, foci, tenisz, lovaglás) De ezeket mind azért csináltam, hogy mozogjak, és eltöltsem az időmet. Amikor rátaláltam pár éve a fitneszre és a futásra már magam miatt akartam teljesíteni, hiszen én akartam az egészet. Lehet nyafogni, hogy félsz, fáradt vagy, hideg van, de baromira nem fog érdekelni senkit. De te nem akarsz kifogást, mert egy idő után elkap az érzés, hogy tudsz te ennél jobbat is, és igenis meg fogod csinálni.
Onnan, hogy az ember elkezdi komolyan venni, ez még jobban erősödik. Szóval az első és legfontosabb, amit a sport ad, az az akaraterő, a küzdeni akarás. Ha ez megvan, már jön vele a kitartás. Ma lefutottad az első kilométeredet, ettől boldog vagy, és a következő célod az 5 kilométer, majd a 10, aztán ki tudja mennyi. Egyre kitartóbb leszel, hiszen el akarod érni a célod. Ha pedig elérted, az olyan önbizalommal tölt el, hogy úgy érzed bármit véghez tudsz vinni. Teljes joggal, hiszen ez a siker a Te sikered, amiért keményen megdolgoztál. Nem a szerencsének és nem másoknak köszönhető, csakis a Te akaraterődnek és kitartásodnak. Pontosan ezt érzed, képessé tesz a sport arra, hogy bármit véghez tudjál vinni. És bele is fogsz vágni, mert elkezdesz hinni magadban.
Sokszor eszembe jut, hogy mi mindent ad nekem még a sport. Mivel lennék szegényebb, ha nem szeretem meg. Azt hiszem, magammal és a környezetemmel is rendesen kiszúrtam volna.
Az én esetemben a legfontosabb “mellékhatása” a sportnak a türelem. Rettenetesen türelmetlen ember vagyok, vagyis talán már nem annyira. Dolgozom rajta. Tipikusan “mindent akarok, és azt lehetőleg most azonnal” fajta vagyok. Ez a sport esetében egy kimondottan veszélyes tulajdonság, ha nem párosul kitartással és céltudatossággal, mert ennek szokott az lenni a vége, hogy az ember gyorsan fel is adja, ha két kemény hét után sem jön a baromira vágyott siker. Viszont így kénytelen vagyok megtanulni türelmesnek lenni.
Ehhez hasonlítható az az érzés, amikor elkezdesz gyúrni járni, és rájössz, hogy bizony nem lesz kerek segged és kockás hasad 2-3 hónap múlva. Na, ehhez kell az igazi türelem és akaraterő! Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy kemény munka árán először szépen felépíted magad, majd komoly akaraterőt magadra erőltetve szépen olyanra diétázod kis testedet, hogy a munkád más számára is látható legyen. Ezt még én is tanulom.
Összefoglalva a sport megadja azokat a tulajdonságokat, amik az élet rengeteg területén hasznodra fognak válni, és sikerre fognak vinni, hogy az eléd gördülő akadályok elől ne menekülj visszafelé, hanem emelt fővel és sikerrel vedd fel a harcot velük. Egy iskolai vizsga is könnyed megmérettetéssé válik csupán, hiszen magtanulod, ha felkészültél, nincs miért izgulni, a maximumot fogod kihozni magadból. A sport kitágítja tudatodat, segít önmagad megismerésében, határaid felfedezésében és azok kitágításában.
Olyan dolgokra leszel képes, melyről álmodni sem mertél korábban, és már csak egy jót nevetsz arra gondolva, mikor az első kilómétered futottad le vagy amikor még remegett a kezed a második fekvőtámasznál.