Ki fogalmazhat meg „kritikát”? Manapság már bárki, bármiről. De akinek van egy kis sütnivalója, az csak olyanról teszi amihez némi köze is van.
Mivel én nő vagyok, így úgy érzem bátran mondhatok „kritikát” Szabolcs könyvéről. Nő vagyok, aki az anyaság mellett próbálja megőrizni a nősségét, és emellett még fejlődni is emberileg. Nő, aki túl van az életében tragédiákon, boldogságon, Nő, aki baromira tud szerelmes lenni, és a szerelem után baromira össze is tud törni ha vége..Szóval egy nő vagyok, aki olyan mint Te…és Te…és Te is…
Több olyan hozzászólást olvastam Szabolcs oldalán Hölgyektől, hogy mégis mit tudhat egy férfi a női önbizalomról? Leegyszerűsítve: ne egy férfi akarjon papolni erről! Megvallom, az agyam hátsó zugában nekem is felvillant ez a gondolat, noha más megvilágításban. Nagyjából a lényege az volt, hogy bár én a férfi nem nagy tisztelője vagyok – férfiaké és nem pasiké, nem keverendő- sokat foglalkozom emberekkel, kapcsolatokkal, kutatom a miérteket, összefüggéseket, de én bele nem mernék vágni abba, hogy a másik nemet mélyen elemezgessem, pedig állítólag…azt hallottam…mesélték…hogy a férfiak olyan nagyon egyszerűek… Hozzájuk képest a nők, huhh!
Nos, aki azt hiszi Szabolcs ebben a könyvben a női lélek bonyolult zegzugát elemezgeti, csillámporos, vérszegény idézetekkel, az nem olvasta, fogalma sincs miről szól a könyv. Ez a könyv egy nagyon markáns, és erős anyag, pontosan olyan erős amilyenné válsz, ha a benne leírt utasításokat követed. Igen, utasításokat! Mert annak az embernek aki önbizalomhiánnyal küzd, világos, egyértelmű utasításokra van szüksége ahhoz, hogy újra magára találjon, és azokat itt meg is kapja mindenféle mellébeszélés nélkül, és ez végtelenül pozitív. Végtelenül pozitív számomra az, hogy nem egy újabb teleduma, fogd meg jól a semmit, sorokat kaptam.
Az internet, bloggerek közössége, a közélet tele van „szomszédnénikkel”, akikkel azonosulni tudsz, magadra ismersz a történteikben, akiket szívesen olvasol mert simogatnak, de alapvetően tőlük többet ne várj, nem fognak változásra bírni téged, és ezáltal az életed sem. Szabolcs könyvétől pedig azt ne várd, hogy a lelked simizgeti furfangos körmondatokban, és ez a jó benne. Ő megmutatja a „tükörben” a nagyon komoly valóságot, amit egy még valóságosabb munka kell, hogy kövessen saját magadon, ha valami sokkal szebbet akarsz látni mint most!
Úgy hiszem nőként, anyaként, kötelességed az önbizalmadon, és magadon dolgoznod! Ez egy nagyon kemény, és hosszú folyamat ahogy a könyv is bemutatja a gyakorlati részekben, de meg KELL tenned! Ha magadból nem tudsz erőt meríteni tedd meg a gyerekedért. Szerintem senkinek nem kell lefestenem azt a képzeletbeli képet, hogy néz ki egy önbizalomhiányos anyuka, és egy olyan, aki tudja mit keres a világban, és mik a céljai. A kontraszt nagyon megdöbbentő, és bizony a gyereked is ezt látja, ha tetszik, ha nem. Mit szeretnél, hogy mit / kit lásson? És tovább vezetve, mit szeretnél, hogy milyen mintát vigyen magával?
Én alapvetően finnyás vagyok a könyvekkel kapcsolatban, őszintén megvallom kevés olyan van ami tetszik és leköt. De ha megkérdezné tőlem valaki azt, hogy kinek ajánlom ezt a könyvet….nem csak azt mondanám, hogy minden nőnek….hanem azt is megkockáztatnám, hogy minden nő mellett, még a férfiaknak is! Minden olyan nőnek és férfinak, akik hajlandóak kőkeményen azon dolgozni, hogy egy teljesebb életet élhessenek.