A nők egyik élethosszig tartó önostorozásának tárgya: a „Vajon jó anya vagyok-e?” kérdéskör. Már a terhesség alatt megkezdődik a szüntelen aggódás és a baba születése után csak tovább fokozódik a helyzet. Hogyan szabadulhat meg a bizonytalanság érzésétől és önmaga hibáztatásától?
1. tipp “A tudás magabiztossá tesz”
Ha bármilyen kérdése van a terhességgel, a gyerekneveléssel és -ápolássall kapcsolatban: olvasson utána! Ne rágódjon rajta! Hiszen mennyivel egyszerűbb megkérdezni egy Ön számára fontos személyt, például az édesanyját, vagy megkeresni egy arra megfelelő könyvet, esetleg szétnézhet az interneten. Lehet, hogy nem talál minden kérdésére megkérdőjelezhetetlen és örökérvényű igazságot, de ha tudását bővíti, sokkal magabiztosabb lehet az anyaság területén is.
2. tipp “Ellentmondó tanácsok?”
A legbosszantóbb dolog, amikor egy ilyen kérdéskör, bizonytalansági forrás tisztázásakor mindenki mást mond. Ilyenkor az a probléma, hogy a fejünkkel akarunk dönteni, miközben szívünk mélyén már tudjuk a választ, csak éppen az ellentmondó információk összezavarnak minket. Ezért a legjobb megoldás, ha az információk összegyűjtése után hagy magának egy kis időt. Néhány órára kikapcsol, mással foglalkozik, aztán pedig az ösztöneire hallgat.
3. tipp “Ki mondta? Miért mondta?”
Bizonytalanságunk forrása gyakran mások határozott véleménye, amellyel hiába nem értünk teljes mértékben egyet, nehezen tudunk vitába szállni. Régi emberi tulajdonság, hogy többségünk szeretne mindenkinek megfelelni, ezért nehéz elfogadni a kritikát. Az ilyen helyzetekben mindig gondoljon arra, vajon miért mondta az illető, amit mondott: Fontosnak és tapasztaltnak akart látszani? Okosabbnak akarta magát érezni? Mi a tapasztalatainak az alapja?
4. tipp “Az orvosnak mindig igaza van?”
Életetek során bizonyára Ön is járt már úgy, hogy az orvosa mondott valamit, de te nem teljesen értett egyet vele. Nincs ez másként a várandósság és a gyereknevelés terén sem. Többnyire akkor is érdemes rá hallgatnia, ha nem látja értelmét, de ha valamit nem ért a kezelés során, ha valami fájdalmas történik vizsgálat közben, akkor ki kell állnia az érdekeiért, a gyermeke érdekeiért. Ha az orvos-beteg viszonyban a kommunikáció nem kielégítő, érdemes inkább olyan szakembert keresnie, aki részletes felvilágosítás után végzi a kezeléseket, és akit Ön is könnyen el tud fogadni.
5. tipp “A gyerek érdekében?”
Az anyukák a legjobbat szeretnék a babának, ezért hajlamosak magukat vakon a szakemberek tanácsaira bízni, miközben a megérzéseiket háttérbe szorítják. Ez semmiképpen sem követendő példa. Azonban nem kell mindig ellenszegülni az általuk javasolt szakmai észrevételek ellen, hiszen nyilván a szakemberek is a tapasztalataik és tudásuk alapján a legjobbat akarják Önnek és gyermekének. Olyan esetekben, amikor azonban nem ért egyet velük, érdemes megkérdezni, tanácsaikat mire alapozva fogalmazták, és milyen pozitív élményeik vannak az az adott problémával kapcsolatban.
6. tipp: „Fogadja el!”
Anyaként az egyik legnehezebb feladata talán az, hogy elfogadja, gyermeke születésétől fogva egy önálló lény. Kismértékben ugyan csiszolgatható, de személyiségének alapjai adottak. Szülőként élethosszig próbálunk hatással lenni gyermekeinkre, de a legfontosabb, hogy képességeinek tudomásul vételével és személyiségjegyeivel együtt szeressük és értékeljük őket. Elvárásainkat levetkőzni szinte lehetetlen, de törekedjünk arra, hogy igazítsuk a kimondott és kimondatlan elvárásokat gyermekünkhöz.
Fontos, hogy legyen egy világos elképzelése arról, milyen gyermeket szeretne. Hasznos lehet, ha leírja pontosan, mit szeretne gyermeke egy adott életkorában elérni, tapasztalni. Tudatosan terelgesse csöppségét az Ön által vágyott cél felé, de mindig a példamutatásra helyezze a hangsúlyt. Ennek fényében az Ön által leírt elképzeléseknek megfelelő emberré kell válnia anyaként.
Figyelje saját magát és rendszeresen javítsa azokat a tulajdonságokat, amelyekről gyermekét szeretné leszoktatni. Mindenekelőtt tehát az anyának kell fejlődnie ahhoz, hogy gyermeke fejlődése is a kívánt irányban haladjon. Ez egy nehéz és időigényes szülői feladat, de higgye el, ez az egyetlen hatékony módja annak a gyönyörű kihívásnak, amit úgy hívunk gyermeknevelés.
Ön pedig akkor lesz magabiztos az anyaság területén, ha eléri azt a fent leírt módszerrel, hogy a gyereke olyan tulajdonságokkal és képességekkel bírjon, amire Ön vágyik.
7. tipp “Tudni kell elengedni”
Ha azonban a vágyott cél elérése gyermeke képességeit, személyiségét figyelembe véve lehetetlen, ne ragaszkodjon kitűzött céljaihoz bigottan. Inkább vizsgálja felül, mennyire fontosak ezek a célok. Amennyiben tudja, álmait és gyermeke határait hozza szinkronban. Vannak olyan helyzetek, amiket egyszerűen nem kell erőltetni, hanem hagyni kell mindent a maga útján menni tovább. Akár várandós, akár van már egy vagy több gyermeke, lehetnek olyan helyzetek, amiket előre eltervezett, a sors mégis másként határoz. Az ilyen tervekkel kapcsolatban sokszor nem akarunk engedni, de sajnos az élet olykor felülírja a számításainkat. Az ember hajlamos ezeken a problémákon sokáig rágódni és belelovallni magát, hogy nem úgy jöttek össze a dolgok, mint eltervezte. Sokszor ezeket a nehezen elengedhető terveket nevezzük elveknek. Az elveinkről természetesen nem kell lemondanunk. Csupán hagyni kell, hogy életünk során csiszolódhassanak, változhassanak, és ezáltal erősödjenek ezek az elvek, tervek is velünk együtt. Ha Önnek is van ilyen problémája, akkor egész egyszerűen el kell engednie. Ne próbálja magát észérvekkel meggyőzni, hogy miért történt, és ne hagyja, hogy a csalódottsága felülkerekedjen életének apró és nagyobb örömein.
8. tipp “Mit csinálhatok rosszul?”
Néha hajlamosak vagyunk túlságosan kritikusan szemlélni magunkat és feltenni a kérdést: Mit csinálok rosszul? Ez pedig nem jó hozzáállás. A probléma ismét az, hogy mások által megfogalmazott és a társadalom által csendben vagy hangosabban sugallt elvárásokhoz viszonyítjuk magunkat. El kell fogadnunk, hogy ha mindent a legjobb tudásunk mellett maximális szeretettel teszünk gyermekünk nevelése és ápolása során, akkor nem csinálhatunk semmit sem rosszul. A tágabb környezetünk által felénk megfogalmazott elvárásait pedig el kell engedni a fülünk mellett.
Vannak olyan dolgok, amiken tudsz változtatni, és van, amiken nem. Vannak olyan anyukák, akiknek meg sem kottyan, ha nem alszanak éjjel, de ha Ön nem tartozik közéjük, az nem az Ön hibája. Mások vagyunk, mások az igényeink, ezért nem szabad egymáshoz mérni a “teljesítményünket” vagy éppen a gyermekeinket.
Egyszer és mindenkorra tudomásul kell vennünk: Tökéletes anyukák márpedig nem léteznek. Illetve mégis: a saját csemetéinek mindig is Ön lesz a legtökéletesebb anyuka.
Éppen ezért ne rombolja önként az önbizalmát a tökéletesség hajszolásával. Fogadja el, hogy Ön akkor is jó anyja gyermekének, ha a tökéletességet a társadalom elvárásainak megfelelően meg sem közelíti. Ha megadja gyermekének azt a szeretetet, amit csak tud, ha odafigyel rá, amíg dobog a szíve, és mindent megtesz azért, hogy életét, fejlődését segítse, akkor Ön a legjobb édesanya, és gyermeke ezt idővel vissza is fogja jelezni Önnek.
Kérem, tudatosan tartsa távol a bizonytalanságot, a kétségeket, amelyeket anyai mivolta kapcsán táplált magában, és azzal foglalkozzon ehelyett, hogy ne csak anyaként, hanem nőként is találja meg önbecsülését. Hiszen Ön elsősorban ember, egy nő, aki ha minden életterületén kiegyensúlyozott, akkor anyaként is sokkal jobban fog teljesíteni.
Hajrá nők! Hajrá anyák!