Menu

Önbizalom-növelés

Gyerekem van tőle, de megvert és elhagyott

By: | Gyerekem van tőle, de megvert és elhagyott bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Néha túl gyorsan történnek a dolgok és a szerelem elveszi az ember eszét. Néha pedig mindez rossz véget ér.

“Jó estét kívánok! Azért írok Önnek, mert már nem tudom igazából, mi is lenne a legmegfelelőbb döntés a számomra. A volt párommal 2012 októberében jöttünk össze és sajnos elhamarkodtunk, MINDENT! November végétől együtt éltünk pedig ép, hogy csak 1 hónapja voltunk egy pár. Szeretett volna egy kisbabát tőlem, amit én nem nagyon akartam (eleinte), de sajnos nem védekeztünk, de nem gondoltuk volna, hogy egyből következménye is lehet/lesz. Ő azzal nyugtatgatott, hogy nem lesz egy alkalomtól semmi probléma, én 19 éves fejjel némileg még el is hittem, de pár hét után furán kezdtem érezni magam, de azt hittem csak influenza vagy valami más betegséget kaptam el a suliban, de viszont előtört egy érzés, hogy el kell menjek a nőgyógyászhoz csak, hogy megnyugtassam magam, hogy nem vagyok terhes. Aztán közölte az orvos vizsgálat után, hogy kb. 4 hetes terhes vagyok. Mikor haza értem el akartam mondani neki a hírt az nap este, de nem volt rá lehetőségem, mivel Ő úgy döntött, hogy tartsunk inkább szünetet, mert neki egy kis egyedül létre van szüksége és hogy (akkor még) 21 évesen nem akar elköteleződni mondván, hogy még fiatal és nem élte még ki magát.

A szavai akkora súlyt tettek a szívemre, hogy inkább úgy döntöttem inkább nem mondom el, hogy már útban van a közös babánk, akit annyira szeretett volna. Másfél hét depresszió és magatehetetlenség után elmondtam a szüleimnek, hogy gyermeket várok és, hogy az apuka nem tudja ezt a hírt. Kértem őket, hogy ők se mondják el neki, mert nem szeretném, hogy csak kötelességből legyen velem/velünk, de hiába, mert elmondták neki egyből. Telefonon felhívták, hogy most akkor ebben a helyzetben mi lesz a jövőben. Visszakönyörögte magát, meggyőzött, hogy csak a születendő babánknak és nekem fog élni és elkövet mindent, hogy mi boldog család lehessünk együtt. Sajnos nem tartott sokáig a boldogság, mert január végén észrevettem, hogy másképp viselkedett velem, mint azelőtt és, hogy egyre többet volt fent a facebook-on. Mindig azt mondta, hogy csak a haverjaival beszélget, mert mivel ideköltözött hozzánk csak így tudja tartani velük a kapcsolatot. Hiába néztem meg neki a fiókját titokban, semmit sem találtam, így hittem neki. Valentin nap már másfél hónapos terhes voltam és megkérte a kezem a szüleimtől, én pedig boldogan igent mondtam neki. Elszállt minden rossz gondolatom, hogy netalántán más valakije lenne, mert hát akkor miért kérte volna meg a kezem, ha talált jobbat?!?

o-woman-sad-facebook

 

De sajnos beigazolódott a gyanúm! Március elején mikor mentem volna haza a suliból, rám tört hirtelen egy rossz érzés, hogy fel kell hívnom, hogy minden rendben van-e vele, de nem vette fel, a telefont. Többszöri hívásomra vette fel az édesanyja és ő tőle tudtam meg, hogy haza költözött és a telefont is otthon hagyta, de nem tudja, hol van, mert nem találkozott vele aznap még. Este felhivtam zokogva, hogy mért csinálta ezt az egészet velem, ha egyszer nem kellek neki se én, se a babánk, akit vártunk. Azt válaszolta, hogy majd megbeszéljük személyesen, nem telefon téma. 2 hét is eltelt mire találkoztunk, hogy megbeszéljük ezt és, hogy a maradék cuccát odaadjam neki. Azt mondta, hogy valakivel megismerkedett és, hogy Ő miatta hagyott el minket. Begorombultam persze, fojtogatott a sírás is, de sikerült vissza fojtanom és elmondtam a véleményem róla a nyílt utcán meg, hogy ilyet nem lehet csinálni. Ő pedig rezzenés nélkül és nyugodt állapotban a fejemhez vágta, hogy sem rólam, se a “porontyomról” nem akar semmit se tudni azt se akarja tudni, hogy élünk-e vagy sem, mert biztos, hogy nem tőle van a még meg sem született gyerekünk.

Összeomlott a világ bennem, és azt hittem, hogy csak képzelődtem, hogy Ő pont Ő mondja ezt miközben tudta jól, hogy mennyire szerettem és, hogy annak tudatában, hogy együtt éltünk, így is képes volt megvádolni hűtlenséggel. Elmúlt majdnem 2 hónap ekkor már 4,5 hónapos terhes voltam, de ő kis idő elteltével keresni kezdett és sírva könyörgött, hogy fogadjam vissza, mert rájött, hogy tévedett és, hogy a baba meg én jelentünk neki mindent. Visszafogadtam 2 feltétellel, hogy megváltozik és nem fog elhagyni többet más nő miatt és hogy kimutatja felém is a szeretetét, mert nem igazán tudta kifejezni a szeretete erejét (intézetben nőtt fel és nem tudhatta milyen is családban felnőni, a család szeretetét, támogatását nem nagyon érezhette sajnos.) Oda költöztem hozzá és jó volt minden, de úgy döntöttünk, hogy június végén visszaköltözünk a szüleimhez, hogy biztos mindent megadhassunk a nem sokára születendő babánknak. 2014 Szeptember 15.-én megszületett a kisfiúnk. Nagyon nagy volt az öröm. Nem volt bent velem a párom a szülésnél, mert nem akarta végignézni, ahogy szenvedek, így inkább Ő is kint várt a szüleimmel és a nővérem volt bent, mikor szültem. Haza mentünk a picivel 4 nap után és napról napra észre sem vette, hogy kezd megváltozni. Elkezdett irigykedni és azt akarta, hogy miután megjött a munkából csak ő vele legyen a kisfiúnk. Pár hét elteltével észrevettem, hogy nem igazán foglalkozik velem, csak a baba felé volt hajlandó szeretetet kimutatni, én felém meg egyfajta elhidegült testi kapcsolat félét akart volna. Elkezdődtek a problémák, hogy szinte már teljesen kisajátította volna a pici fiunkat a szüleim csak addig dédelgethették, amíg haza nem jött a munkából. Megromlott a viszony a fiam apukája és az édesanyám közt. Addig fajult a dolog, hogy november végén haza költözött a párom. Tartottuk a kapcsolatot, mert szerettem és úgy éreztem, hogy ő is szeret, amiben ő is megerősített. December közepén rendőrség segítségével el tudtam költözni a fiammal, a szüleimtől vissza a fiam édesapjához. Boldogok voltunk… egy kis ideig.

 

Töltse ki a díjmentes Önbizalomtesztet

Jött a karácsony. Sajnos karácsony reggelén 25.-én életében először megütött, mert duzzogtam, hogy hajnalban lebontatta velem a karácsonyfánkat, mert az véletlen eldőlt. Az volt az első alkalom, hogy bántalmazott. Persze pár órára megbánta, bocsánatot kért tőlem és megigérte, hogy nem fog többet előfordulni. Csak hogy ez nem volt így. Pár napra megint megvert, mert nem úgy láttam el a feladataim, ahogy Ő azt elképzelte. Persze újból bocsánatot kért és újból megigérte, hogy nem fog többet előfordulni, de sajnos többszöri alkalommal, hetente megvert és minden alkalommal elzavart és mikor pakolni akartam a fiam és az én cuccomat, mindig ugyan úgy bocsánatokkal meg ígéretekkel végződött egy ilyen súlyos eset. Sajnos minden alkalommal ezt látta a pár hónapos picurkánk. Lehet, hogy nem értette mi is történt azokban az órákban, de szégyelltem magam a fiam és mások szemébe nézni is. Sajnos még így is szerelmes maradtam a fiam édesapjába. Kis idő eltelt újból, úgy tűnt, hogy minden rendben lesz ám ez nem volt így sajnos. Összevesztünk és kidobott végül az 6,5 hónapos gyermekünkkel, ezúttal tényleg. 2015. január elején elköltöztünk tőle és még mindig külön vagyunk. Ez alatt a pár hónap alatt jó pár nő megfordult a magánéletében, nekem azóta sincs senkim. Sajnos még mindig szeretem, de már nem annyira, mint azelőtt. Meg szerettük volna próbálni ismét együtt de rá jöttem, hogy több nővel tartja a kapcsolatot. Mit tegyek? Szeretem de nem képes megváltozni. Egyáltalán nincs önbizalmam. Mit tehetnék?”

Át tudom érezni helyzetét és szenvedését.

A leírtak alapján jobb, ha drasztikusan lecsökkenti kapcsolatát gyermeke apjával. Vegyen erőt magán, ne hagyja, hogy ez a gyilkos helyzet mérgezze tovább az életét! Ne is figyeljen az úriemberre, próbáljon minél kevesebb hírt hallani róla, találkozni vele. Ha gondolkozni kezdene rajta, vagy a közös múltjukon, inkább terelje el a figyelmét valamilyen egyszerű, de hasznos elfoglaltsággal. Gyakran kommunikáljon azokkal az emberekkel, akik kedvesek önnek, de SOHA ne hozza szóba ezt az ügyet, embert. Ha ők kérdezik erről, terelje el a szót!

Eljött az az idő, amikor elsősorban csak magával és gyermekével szabad foglalkoznia. Ki kel találnia milyen életet szeretne élni e férfi nélkül. Ehhez segítségül javaslom tesztemet:

Töltse ki a díjmentes Önbizalomtesztet

Ezt használva végig gondolhatja életének egyes területeit. Most melyiken hogy áll és mit szeretne ezeken elérni. Alakítson ki világos, részletes képet arról miként szeretne élni. Találja ki, tervezze meg, hogy milyen lépéseket tesz ennek érdekében. EZT SENKI NEM FOGJA MEGTENNI ön helyett! Tudom, hogy egy ekkora fájdalom és veszteség mellett majdnem lehetetlen a jövőre koncentrálni, de gyermeke és családja miatt nem tehet mást.

Rázza meg magát, szakítsa ki figyelmét ebből a béklyóból. Még segítségére lehet ez a két dolog is. Egy egyszerű, de hatásos, minden nap végzendő gyakorlat: 8 Önbizalomnövelő Tipp Anyáknak, és egy játékos alkalmazás: Önbizalomkártya. Kívánom, hogy legyen hozzá elég ereje és kitartása. Ne engedjen az elméje azon csábításának, hogy sajnáltassa magát.

WordPress › hiba

Súlyos hiba történt a webhelyünkön.

További információ a WordPress hibák megtalálásáról.