Nem egyszerű egy olyan nő élete, aki tudja, mennyit ér és nem hajlandó belemenni méltatlan kapcsolatba. A helyzet elég elkeserítő, de van kiút: az egyetlen dolog, amire szükség van, az az Önbizalom!
“Kedves Szabolcs! Arról van szó, hogy én nem igen tartozom az önbizalom hiányos nők sorába: extrém sportolok, 26 évesen egy vörös bőrgatyás dög vállalkozó vagyok:), összespóroltam egy amerikai fullos körutazást is, és bár nem járok sok helyre, de ahol megjelenek azt vettem észre odavannak a férfiak értem.
Erkölcsöm, elveim, igazságérzetem nagyon magas, és nem tartozom az “egyéjszakás bulizós csőcselék nők” közé, a szerelmet keresem, és a szikra nagyon kevésszer jön el. Ha viszont eljön, állandóan egy olyan pasiba futok bele, aki csak kívülről magabiztos, és hogy én komolyan veszem. Sokszor kaptam meg utólag, hogy félnek tőlem a férfiak – talán mert érzik, hogy nem vagyok egy hülye csitri – pedig egy nagyon közvetlen ember vagyok, nagyon vidám:), és egyre lejjebb adom a mércémet… Nem érdekel, mennyit keres a pasi, nem érdekel az ezüstlánc, tényleg. Azt vettem észre, hogy olyannyira vágyom már egy normális FÉRFIRA, hogy egyre lejjebb adok az elveimből.
Legutóbb egy olyan pasassal tartottam a kapcsolatot (nem úgy), aki tudtomra adta, hogy van barátnője, akit már jó párszor meg is csalt, de hitegetett. Vagy négyszer elküldtem, de visszajött, mint aki érzi a dögszagot, hogy még van esélye. Mindegy, végül mikor rájöttem, épp a barátnőjével nyaralt, aki már nem is volt elmondása szerint. Nagyon kemény kiosztós revansot vettem, és kitálaltam a barátnőnek, akiről kiderült, még mindig megvan. Noh, mindegy, ezekből az “igazságosztó Segal” szerepből is már kezd elegem lenni… mert hiába gyenge a pasi (nem értettem, hogyha valaki csajozni akar, miért kell egy barátnő is, akinek az arcába hazudik, félrekefélget, és viszi a nő idejét) – és hiába szeretethiányból marad a barátnője, ők együtt vannak, én meg egyedül. Bár inkább leszek egyedül, minthogy mosolyogva nézzem, ahogy a párom megcsal, idióta egy nő… Szóval belemegyek már méltatlan helyzetekbe is, de a küszöbön mégis észhez szoktam térni, még mielőtt lefektetne egy ilyen genny. Női megérzések…
De ezektől a “hímektől” egyre lejjebb megy az önbizalmam, és azt hiszem, nem vagyok elég jó, biztos azért nem kellek. Pedig valahol tudom, hogy azért nem, mert sokfelé akarják szétszórni a magvaikat, a szép nők trófeák, de ahhoz már nincs elég merszük /tökük, hogy hosszabb távon is maradjanak egynél, mert kiderülne mennyire nulla az életük – szerintük – az enyémhez képest, és hát egy okos nőt nehéz átvágni, egy 19 éves naiv lányt, aki 3 éve szerelmes, azt hamarabb. Kényelmes egy szitu..
Ettől a barátnős pasitól is megkaptam, hogy amikor sztorizok az életemről (utazások, sport, tv-szereplések, cikkek), kicsit hülyén érzi magát, mert vele semmi nem történik – szerinte. (ezt nem én mondom, én rajongok akár egy tűzoltóért is… lehet magamat értékelem alul mindezek ellenére, amit letettem…?) Én nem vagyok egy „szürke egér”, de a szürke, meghunyászkodó egerek nyerik a csatát mindig. Ennél a barátnős srácnál, a barátnő visszafogadta, ezzel nálam leszerepelt a lányka, mint szeretetk*rva, aki képes morzsákért a saját maga tartását szembeköpni, lealázni… Valahogy nem tudom megérteni ezeket a férfiakat. Ha ennyire odavannak értem, és amikor már ott vagyok, akkor miért nem kellek. És azt vettem észre, egyre fiatalabbakkal kezdek, ami nem jó, hisz azok még élni akarnak… Én nem akarnám elvenni a pasi életét, két egész találkozzon ne két fél ember…, és legyenek külön élmények is, hogy lehessen mit mesélni egymásnak, nem szeretem a ragadást, de mindent megteszek a másikért. Volt olyan sztorim is, hogy egy fiú küszöbére becsempésztem egy vörös masnis csomagot, benne egy kinder tojással, amibe egy rejtvényt helyeztem el, majd végigvezették a rejtvények a helyeken, ahol voltunk,.. kávézó, fagyizó, be volt avatva fél város, majd hozzám vezettem el.. szóval nem igazán érzem, hogy érdemes itt bárkiért is bármit csinálni már… mindenki hűtlen, tökmindegy, ha a világ legjobb nője is van mellettük, több kell, hogy az önbizalmukat erősítsék, mert erre rájöttem, hogy a casanovák azért azok,hogy erősítsék az önbizalmukat, mert a valóságban mini az egójuk, megerősítés kell a külvilágtól,és egyre több. Nah, jól összekuszáltam a dolgot, de röviden megpróbáltam leírni a bajom”. S még valami, van még 4 ilyen barátnőm, hasonlóan értelmes, gyönyörű nők, évek óta szinglik, és mint a víz úgy vágynak már egy normális MONOGÁM kapcsolatra. De szerintem nem létezik olyan már… de én meg sajnos nem tudok olyan hétköznapi ribanc lenni, mint akikből rengeteg van.. Kíváncsi vagyok, mit ír erre? Évi”
Kedves Évi! Hervasztónak írja le a helyzetet. Magam is azt látom, főleg sok ilyen levél után, hogy egy valóban értelmes, tehetséges nőnek nem mindig egyszerű megtalálnia azt a férfit, aki hasonló gondolkodással, érzelmi megközelítéssel és mi több tehetséggel bír. Csakhogy nem igazán van más választása! Mert, ahogy ön is kifejezi, “lejjebb adja az elvárásait”, úgy feladja az önbecsülése egy részét. Azaz elindul a boldogtalanság, a “mindig hiányzik valami az életemből” útján. Akkor pedig miért az egész “alacsonyabb rendű” kapcsolat? Azért is megértem, mert egy nő, vagy férfi szerintem az ellenkező nemű párjával alkotott közösség, kölcsönös megértés és rajongásból meríti életenergiájának jó részét! E nélkül az emberek többsége óriás hiányérzettel küzd.
Megmondom őszintén, hogy az az alacsony szintű kritika és kifejezésmód, amit más hölgyek leírására használ a kérdésében, viszont nem tetszik! Nem ismerem önt, de úgy gondolom, hogy minden megnyilvánulásunk minket is minősít. Valószínűleg a kritizált hölgy is a maga szintjén ugyanazt keresi, mint ön. A megértést és a boldogságot. Csak számára más hozzáállás és képességek adattak meg. Az a lenézés és gyűlölet, ahogy beszél róla, illetve az ön által leírt férfiakról egy olyan hölgytől amilyennek leírta magát, szerintem távol kell, hogy álljon. De ezt be tudom annak a “szomjúságnak”, amit érez a kölcsönösen jól működő kapcsolat iránt. Mégis… Mindennek ellenére ne adja föl. Ön tehetséges és kreatív hölgynek tűnik írása és változatos fényképei alapján. Úgy érzem, hogy kitartása célt érhet, ha nem adja fel számomra szimpatikus elveit!!! Biztosra veszem hogy léteznek olyan férfiak, akiknek a kapcsolatára vágyik.
Ha még nem tette volna meg, javaslom, hogy részletesen foglalja össze magában, írja le hogy milyen, hogyan viselkedő, milyen tulajdonságokkal bíró férfi lenne az, akivel milyen módon szeretne jövőt. Őszintén szólva, sajnos erre nagyon kevesen képesek, de önből kinézem. Mert ha rendelkezik egy ilyen világos, jól átgondolt, lelkesítő, de nem irreális “képpel”, könnyebben “bevonta” annak másik főszereplőjét. Ha ezt megírná és megtisztelne azzal, hogy elküldené nekem, szívesen segítenék így a távolból. Ehhez ajánlom figyelmébe segítségként a Női Önbizalom Tesztet. A kérdéseim egyesével végigmenve írhatja le a vágyott férfi tulajdonságait, szokásait… Kérem, ne adja föl az elképzeléseit, erkölcsi hozzáállását, biztos vagyok benne, hogy jönni fog a várva várt kölcsönös egymásra találás, ha kitartó! Az elmondása alapján nagyon is megérdemli. Sok értékes férfi keres önhöz hasonló nőt. Addig is folytassa és élvezze azt, amit csinál:)
Figyelmébe ajánlom két könyvemet is, amelyek nemcsak az önbizalom növelésére szolgálnak, hanem segíthetnek megérteni a kapcsolatok és párkeresés dinamikáját is.