A LEGUTÓBBI ELŐADÁSOM EGYIK RÉSZVEVŐJE ÍRJA:
“Sokat gondolkoztam a kérdéseden,hogy mit adott nekem az előadás. Igazából nagyon sokat Az én önbizalomhiányom sajnos valószínűleg a szülői nevelés szerencsétlen hozadéka, néhány félresikerült párkapcsolat és rosszul megválasztott emberi kapcsolat eredménye lehet. Már ott is említettem,hogy jelentős változásokat eszközöltem az életemben,mert bár volt egy gyönyörű lakásom, sok baráti köröm, mégsem voltam ott boldog…régóta terveztem a váltást és a költözést,de sajnos az élet mindig keményen közbeszólt. Nem egyszer inkább magam és az álmaimat áldoztam fel, hogy a családomnak vagy szeretteimnek jobb legyen. Hosszú évek óta határozott terveim voltak a jövőmmel kapcsolatban,amiket szép lassan szinte teljesen elfelejtettem…itt kezdetben még megvolt a lendület,de sajnos csapás csapás után következett és elég gyorsan elindultam a depresszió felé. Szerencsére mindig volt mellettem valaki:) Ami miatt ezt leírtam,az az,hogy régen voltak terveim, mindent tudatosan felépítettem, átgondoltam, én is ilyen vagyok a munkám is ilyen,és ez erősít abban,hogy a magánéletben is alkalmazzam ezt a fajta gondolkodás módot. Viszont amikor arról beszéltél,hogy az a legfontosabb, hogy magunkat ne csapjuk be,akkor jöttem rá igazán,hogy nálam én talán a legutolsó helyen voltam legtöbbször a saját szememben. Apró példák, ha valahova mennem kell, akkor mindent megteszek,hogy a másik idejét ne raboljam,de magamért nem mindig sikerül pontosnak lenni,ezért sokszor voltam késésben Vagy, ha fáradt vagyok, de valaki azt mondja,hogy szüksége van rám akkor azonnal,akkor még ha csak 10 perem is lett volna pihenni, félreteszek mindent és segítek,ha tudok. Magammal keveset foglalkoztam úgy,ahogy azt kellett volna…
Lendületet adott nekem már ez az egy mondat is,és megtanított,hogy értékeljem és szeressem magam
A másik dolog,hogy magammal szemben túl szigorú vagyok, ezt tudom és végtelenül maximalista Nehezen viselem,ha valami nem úgy sikerül,ahogy azt elképzelném vagy elvárnám. Egy olyan szakmában,ahol jobbára csak férfi kollégáim vannak, felvenni a versenyt úgy,hogy leginkább egy buta szőke libaként könyvelt el kezdetben mindenki,nos leginkább mazochizmusnak nevezném Sokszor le is tol a “kisfőnököm”,aki elismerését már sikerült kivívnom,hogy kishitű vagyok, türelmetlen és nagyok az elvárásaim magammal szemben,míg a másik oldalt túlmagasztalom, ő sem érti miért:) Ezt mára már néha sikerül félretenni. Ehhez az ad erőt,amikor arról volt szó,hogy minden képességünk megvan mindenhez,ami emberi. Kéz, láb, ész… Nos ez utóbbit néha azért megkérdőjelezném De azért mindenképp hálás vagyok,hogy elindulhattam ezen az úton
Nekem az a legfontosabb és a legnagyobb siker, hogy ráismertem olyan hibáimra, amelyek nagyon fontosak az igazi és gyökeres változáshoz, változtatáshoz. És talán most már az irányt is tudom:) Szóval tényleg hálás köszönet Az a helyzet és tudatállapot nem 5 per alatt alakult ki, amelyben vagyok, így tudom, hogy a változás is több időt vesz majd igénybe,de tudatosan dolgozom rajta
Egyébként napról napra egyre jobban vagyok köszönöm! Igyekszem visszanyerni régi örökké vidám önmagam,és ez egyre jobban megy Igyekszem mindent úgy elfogadni ahogy van, türelmesebbnek lenni (bár igazi kos vagyok ilyen téren :))
Jó hallani, hogy jól mennek a dolgaid Nagyon jó dolog, hogy ennyit segítesz az embereknek, ezt “fentről” biztosan “nem hagyják szó nélkül” és sok támogatást kapsz majd !
Gyere el te is az előadásomra, ha hasonló érzéseket, fejlődést szeretnél! Kattints ide: AZ ELŐADÁSRÓL
4990 Ft helyett
4450 FT
9980 Ft helyett
8000 FT
4990 Ft helyett