Ritka a hajam! Túlságosan dús a hajam! Utálom, hogy ilyen magas vagyok! Miért nem vagyok magasabb? Sovány vagyok. Miért nem lehetek kicsit vékonyabb? Borzalmasan vastag a lábam. Miért kell ennyire vékony legyen a lábam? – a nők többségében külsejükkel szemben rengeteg elégedetlenség fogalmazódik meg nap mint nap. Ez az érzés belülről kezdi felemészteni őket, majd akár teljesen el is uralkodhat rajtuk.
Jellemzően tinédzserkorban merülnek fel a külső megjelenéssel kapcsolatos első elégedetlenkedések. Egyeseknél később ezek megszűnnek, másoknál viszont örökre megmaradnak, sőt a koruk előrehaladtával csak szaporodnak. Kedves ismerősöm, Erika előbbi csoportba tartozik, sikerült megküzdenie önbizalomhiányával, így mára már teljes életet élhet. Alábbi írásában beszámol arról, hogy miként sikerült ez neki.
Valahogy úgy alakult, hogy kislánykorom óta szarkasztikus humorral rendelkezem. Sosem volt tudatosan bántó szándék bennem, mégis valahogy így alakult. Gyermekként észre sem vettem. Aztán ha jobban átgondolom, ezt kamaszkoromban fejlesztettem tökélyre, s alakult teljesen pikírtté.
Az ötödik osztályt egy városi iskolában kezdtem. Addig falun, egy csupán alsó tagozatot fenntartó általános iskolába jártam. Ott még igazi gyerek voltam. Csak játszani akartam. Majd jött a felső tagozat…
Új város, új iskola, új osztálytársak, új élmények. Rengeteg hatás éri a kicsit és a nagyot. Az egyik legnagyobb hatással rám a nőies test formáinak észrevétele volt. Volt egy osztálytársam, aki elég hamar kikerekedett. Keskeny dereka volt és formás keblecskéi. Akkor kezdtem el először kellemetlenül érezni magam amiatt, hogy nem egy ütemben fejlődtem vele. Mást nem is láttam. Attól a perctől kezdve, hogy kiszúrtam, hogy ennek a lánynak már nőnek a mellei, csak arra tudtam koncentrálni, akinek szintén formásodtak és észre sem vettem, hogy korosztályomban tulajdonképpen ezen típusok voltak kevesebben. Csak az dolgozott bennem, hogy én miért nem vagyok olyan, mint ő.
Középiskolás voltam, mikor megkaptam az első melltartómat. Persze nagy volt rám. Mondanom sem kell, mekkora elkeseredett düh volt bennem. Főleg, hogy addigra a legjobb barátnőmnek is volt felnőtt melltartója és illett is rá. Azokban a napokban egész sokat pityeregtem a történtek miatt. Kevesebbnek éreztem magam. Nagylány akartam lenni. Én is szép és nagy cicikre vágytam.
Noha, ez nem megy egyről a kettőre. Türelmetlen voltam és az sem segített igazán, hogy a családban 7-8. osztályos koromtól többször kérdezgették: „Na, megrúgott-e már a kiscsikó?” – felénk ez azt jelentette, hogy beindult-e már az emlők növekedése. Ezzel azt érzékeltették velem ők is, hogy már valami jelentős változásnak kellene bekövetkeznie. Nem is sejtettem, hogy bennem kell megváltoznia elsősorban valaminek, hogy magabiztos legyek, nem pedig rajtam.
Mivel nem tudtam gyorsítani a folyamatokat, igyekeztem elterelni róla a figyelmet. Holott, talán nem is figyelte ezt senki, én mégis úgy éreztem, hogy ha valaki meglát, fixen azt stíröli, mennyire „lapos” vagyok. Úgyhogy taktikát váltottam. Gúnyt űztem magamból, mielőtt más tette volna azt. Így kevésbé láthatták rajtam, ha esetleg szóba került a téma, hogy mennyire elszomorít a dolog. Ettől kezdve egyre bátrabbá váltam. S már nem csupán magamat állítottam pellengérre, hanem a többieket is. Csipkelődtem, odaszúrtam. Kiemeltem mások negatívumait és viccet űztem belőlük. Olyannyira ízlett a tréfa, hogy eszembe sem jutott, mit árthatok ezzel másnak. A védekező mechanizmusom öntudatlan támadássá vált.
Biztosan többen hallották már azt, hogy idegen országban óvatosan bánjunk a humorral, mert lehet, hogy ami itthon poén, az máshol sértő is lehet. Chris Rock például valószínűleg nem… Nos, ezt akár szűkebb környezetünkben is gyakorolhatnánk.
Én azóta is szeretek csipkelődni, ellenben ma már törekszem rá, hogy olyan közegben éljem ki efféle hajlamaimat, ahol bírják a kiképzést a partnerek. Ahhoz pedig, hogy valaki az ilyen jellegű humort ne sértésnek vegye, egy stabil énképre van szüksége. Ebben minden benne van. A jó és rossz jellegzetességek ismerete és elfogadása egyaránt.
Természetesen, most már tudom, hogy a szépség egy igen tág és relatív dolog, benne megannyi ragyogó és finom árnyalattal. Én olyan vagyok, amilyen. Magammal és ezekkel az adottságaimmal javallott jó barátságot kötni, hiszen én vagyok az egyetlen, aki életem végéig a legtöbb időt tölti velem. Nem kellenek nagy mellek, keskeny derék ahhoz, hogy szépnek lássam magam. De ha valakinek ezt adta a sors, akkor ő pedig úgy szép, ahogy ő van. S tudom, hogy ha valaki egy jól csattanó heccen túl a személyem bármilyen formában történő tartós gyalázásából szipolyoz energiát, akkor a baj vele van és nem velem.
Ha tini koromban láttam volna, hogy saját magam becsmérléséhez és mások froclizásához ugyanakkora bátorság kell, mint önmagam elfogadásához, nem vártam volna vele több évet.
Különbözőek vagyunk. Mindazonáltal ez a sokféleség teszi olyan varázslatossá a világot, amilyen.
Ne a hibákra koncentráljunk! Lássuk meg a jót! Merjünk önmagunk lenni!
Mindenki másként küzd meg szorongásaival!
Egyesek bezárkóznak, félénkséggel kezelik a saját maguk által felállított, elérhetetlen elvárásokból fakadó rosszérzést, mások épp ellenkezőleg. Bátorságot vesznek magukon és „a támadás a legjobb védekezés” taktikát követve leplezik gyengeségeiket – sokszor a leghangosabb az, aki a legjobban fél.
Mi a háttérben meghúzódó ok?
Rengeteg társadalmi elvárás, nyomás helyeződik a nőkre – főként most, a közösségi média korában. Számtalan tökéletes nőt látnak, akik persze hús-vér valójukban már cseppet sem olyan hibátlanok, mint akikre hasonlítani szeretnének. Egy ferde, eltorzult kép alakul ki bennük az ideális nőről, így elérhetetlen álmokat hajkurásznak, ahelyett, hogy elfogadnák saját magukat.
Ennek a legfőbb oka: az önbizalomhiány.
A harmonikus élethez elengedhetetlen, hogy Ön is elfogadja saját magát, tisztában legyen értékeivel és legyen egészséges önbecsülése. A kiegyensúlyozott élet alappillére az önbizalom, amit folyamatos munkával meg kell erősíteni, majd kincsként kell őrizni azt.
Minden ember önbizalma visszaállítható!
Persze, amennyiben a megfelelő segítséget megkapja hozzá! Női önbizalom titkos tükre című könyvemet épp azért írtam meg, hogy ehhez tanácsokat adjak, és a benne található gyakorlatokon keresztül hozzásegítse Önt egy teljesebb, boldogabb élethez.