Mindenkinek vannak negatív tulajdonságai. Ezek, típusuktól és erősségüktől függően, akár a kapcsolatokat is képesek megmérgezni, ellehetetleníteni. Pedig a rossznak tűnő jellemvonások egy kis igyekezettel könnyen előnyünkre fordíthatók, ha a kellő szándék és elszántság társul hozzá.
Érdemes felülvizsgálni ezeket a negatívnak tűnő tulajdonságokat, hiszen minden csak nézőpont kérdése. Egy viharra is tekinthetünk romboló és éltető jelenségként is.
Nem kell mássá válni ahhoz, hogy szeressenek! Nem játszhatjuk meg magunkat, hiszen ez hosszú távon rettenetesen káros. Saját adottságainkból kell kihozni a legtöbbet!
Egyik kedves ismerősöm, Szegedi Erika foglalta össze gondolatait ezzel a témával kapcsolatban. Mindenképp érdemes elolvasni írását, ugyanis mindannyian sokat tanulhatunk belőle.
Reggel, ahogy kinéztem az ablakon, azon tűnődtem, hogy mennyire képes befolyásolni hangulatunkat az időjárás. Ha süt a nap, könnyebben mosolyra fakadunk. Borús időben a kedvünk is szomorkásabb. Aztán az időjárási elemeken tűnődve az jutott eszembe, hogy egyszer azt mondta valaki nekem, olyan vagyok akár a vihar. Amerre járok, mindent elsodrok magammal.
Egy megállapítás volt csupán, amit akkor nem is láttam át igazán, mekkora tartalom van mögötte. A srác ámulatában tette a megjegyzést, célozva a bennem zúgó energiára. Aztán pár évvel később egy férfi szintén ezt a hasonlatot használta. Más aspektusban, s akkor kezdett derengeni, hogy ez annyira nem is jó. Majd az jutott eszembe, mikor egy hölgy ismerősömmel történő beszélgetés során elhangzott egy olyan mondat, miszerint a „férfi nyugalomra vágyik”. Azonnal azt mondtam magamban, hogy én nem akarok vihar lenni. Én a nap akarok lenni, ami kellemesen melenget és mosolyra fakaszt. És ahogy ezt kigondoltam, abban a pillanatban arcul vágott az, ami nemrég tudatosult bennem: nem csupán a boldogságomat tettem mások által függővé, hanem mindig más akartam lenni, hogy szeressenek. Mindig hasonlítgattam magam egy másik lányhoz, egy újságképhez, egy filmszereplőhöz stb. És most is azonnal mássá akartam válni, ahelyett, hogy megfigyelném először önmagam.
Vihar… Tomboló, mindent elsöprő. Először akár imponálhat is, ahogy meg is történt. Aztán kellemetlenül éreztem magam miatta, hiszen a rombolás és pusztítás akarata sejlett ki belőle. Én nem ilyen vagyok. Tudok tomboló is lenni, ellenben nem csupán ebből állok.
Minden alkalommal, amikor valami nem tetszik rajtunk, azonnal olyan vágyakat ébresztünk magunkban, amelyek általános körülményeket tekintve nem megoldhatók: „Bárcsak alacsonyabb lennék!”; „Bárcsak kisebb volna az orrom!”; “Bárcsak keskenyebb volna a vállam!”; Bárcsak ne állna el a fülem!”; “Bárcsak „vékonyabb volna a bokám!”; „Bárcsak ne volnának szeplőim!” – és így tovább…Vágyódni kezdünk egy kép után, a fókuszt olyasvalamire helyezve, ami nem elérhető. Energiákat teszünk a garantált csalódásba, az epekedésbe, holott van egy másik út. Ugyanez vonatkozik a jellemünkre is: „Bárcsak velem is kedvesek volnának!”; „Bárcsak engem is hívnának!”; „Bárcsak velem is beszélgetnének!”; „Bárcsak engem is szeretnének!”.
Vannak adottságok, amelyeken nem tudunk változtatni. Genetika, kódolt berögződések. És vannak olyan adottságaink is, amelyeket észre sem veszünk, hogy léteznek, mert annyira elfoglal az önsajnálat és önmarcangolás. Pedig ezek azok a dolgok, amik miatt nem kell mássá változnunk. Csak megismerni, megtanulni kezelni és megélni önmagunkat. Ehhez munkára van szükség. Időre, energiára és türelemre. Persze könnyebb hisztizni, az igaz, csak éppen eredményhez nem vezet és még le is merít.
Lehetek vihar. Mégcsak arra sincs szükség, hogy kizárjam az életemből. Ez is én vagyok. Viszont van bennem víz. Víz, ami a forróságban frissítőn hűsít. Ami ha nem erőszakosan akarják megmarkolni, akkor tenyérből is szomjat olt. Ami ha jól bánnak vele, kellemesen elringat. Ami a felszín alatt rengeteg csodát rejt, csak alá kell merülni. Ugyan ha nem tisztelik, a mélybe lök. Van bennem szél. Szél, ami átölelve simogat. Ami beporozza a növényeket, elviszi a magokat. Ami ha összefognak vele, segít elröpíteni az égig. Jóllehet ha feldühítik, kicsavar.
Nem vagyok minden. Nem is lehetek minden. Mégis ez mind én vagyok. Egyben.
Az, hogy mások a vihart látják belőlem, miattam van, mert ezt láttatom. Ahhoz, hogy másként ítéljenek meg nem kell mássá válnom, csak megismerni önmagam és mást sugároznom. A lehetőség az enyém. Megszelídíteni a bennem rejlő erőt, irányítani azt. Tudni, mikor, mit és mennyit adjak magamból. Felismerni a mások számára is kedvező adottságokat és előtérbe helyezni a nemkívántakkal szemben. Tőlem függ. Háborogva rombolok vagy a tiszta vízzel éltetek, s a széllel felemelek…?
Az attitűdváltás nemcsak boldogabb mindennapokat és sikeresebb kapcsolatokat, hanem nagyobb magabiztosságot is eredményezhet. Fejlessze önmagát, ismerje meg személyiségét, keretezze át rossznak tűnő tulajdonságait!
Ehhez első lépésként tökéletes választásnak bizonyulhat könyvem, A Női önbizalom titkos tükre elolvasása, amely segíthet abban, hogy rátaláljon önmagára, és személyisége fejlesztésével a lehető legtöbbet hozhassa ki magából.